Inharmónia - Önszabotázs

Megint reggel 8 van
És ugyanaz a megvető arc bámul a szemedbe
Sémák alapján mosod a fogad
Amíg szembe nem köp a tükörképed

Nincs esélyed, nincs esélyem
Ebben a predesztinált képtelenségben
A víz képtelen borrá válni
A változatlanság véges

Hiába mondod, hogy ne keressem a bajt
Hiába mondod, hogy ne keverjem a szart
Hiába próbálkozol nincs változás
Nem hiába ilyen ez az önszabotázs
Egy Langmore vagyok egy igazi bajkeverő
Hogy kivel baszok ki az éppen nem tényező
De leginkább magam alatt vágom a fát
Nem hiába ilyen ez az önszabotázs

És elmeditálhatsz tulajdonképpen
Hogy mennyit határoz meg a véred
Hogy mennyi benned a családi vonás
Hogy mennyi benned az RH-negativitás

Nincs esélyed, nincs esélyem
Ebben a predesztinált képtelenségben
A kutyából nem lesz szalonna
A változatlanság véges

Hiába mondod, hogy ne keressem a bajt
Hiába mondod, hogy ne keverjem a szart
Hiába próbálkozol nincs változás
Nem hiába ilyen ez az önszabotázs
Egy Langmore vagyok egy igazi bajkeverő
Hogy kivel baszok ki az éppen nem tényező
De leginkább magam alatt vágom a fát
Nem hiába ilyen ez az önszabotázs

Nem hiába ilyen ez az önszabotázs
Nem hiába ilyen ez az önszabotázs
Nem hiába ilyen ez az önszabotázs
Nem hiába ilyen ez az önszabotázs

Hiába mondod, hogy ne keressem a bajt
Hiába mondod, hogy ne keverjem a szart
Hiába próbálkozol nincs változás
Nem hiába ilyen ez az önszabotázs
Egy Langmore vagyok egy igazi bajkeverő
Hogy kivel baszok ki az éppen nem tényező
De leginkább magam alatt vágom a fát
Nem hiába ilyen ez az önszabotázs

Nem hiába ilyen ez az önszabotázs
Nem hiába ilyen ez az önszabotázs
Nem hiába ilyen ez az önszabotázs
Nem hiába ilyen ez az önszabotázs